A Vidnyánszky Attila nevével fémjelzett színházpolitikai korszak lényege az volt, hogy nem színházi szakma, hanem két színházi oldal van. Az egyik oldalon áll ő, a mindent egy személyben kézben tartó démiurgosz, és aki nem áll az ő oldalára, az nem sok jóra számíthat. Gyakorlatilag előírta az igazodást.